Pozsony
|

Vállalom a véleményem címmel indít rövidfilm-sorozatot egy civil kezdeményezés. A szlovák és magyar nyelvű kisfilmek a következő hetekben sorra kerülnek fel az internetre, magyar és szlovák művészek, közéleti személyiségek mondják el véleményüket az aktuális társadalmi helyzetről.

Aki az évbúcsúztató helyszínéül a Maros völgyét választotta, csak félig örülhetett a télnek. Hó volt ugyan, de vastagsága nem volt alkalmas a téli sportok űzésére. Kivéve talán a maroshévízi sípályát, ahol hóágyúval segítettek a télnek. Inkább a megszokott vendégek keresték fel a hétvégi házakat, kevesebb volt az a szilveszterező, aki kivételesen választotta ezt a helyszínt.
A korábbi éveknél elégedettebben vehette számba, hogy január elsején népes gyülekezet énekelte a Vártemplom Psalmus kórusával együtt megzenésített verseit. Az elhanyagolt Kossuth utcai parkban, ahol szobrának talapzatáról lepattant a márvány, vagy szándékosan lepattintották, és senki sem állította helyre, az év első napján Petőfi Sándor szellemét, szabadságszeretetét, emberi és költői nagyságát idézték.

Áhítat, imádság, himnusz, fánk és tea – röviden ennyiben lehet összefoglalni a marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközség szilveszter éjszakai óévbúcsúztatóját és újév-köszöntőjét.

Régi szokás, hogy óév utolsó perceiben gyülekezni kezdenek a hívek, hogy az esztendőfordulót a torony alatt meghitt imával, harangszóval búcsúztassák. A református templomok közül városi viszonylatban csak itt tartanak szilveszteri éjféli áhítatot. Mire megkondult a harang, szép számmal várták a lelkészt. Ilyenkor látszik, hogy a város legnagyobb lakónegyedében, a Tudorban a hívek mennyire ragaszkodnak ehhez az alkalomhoz. A zajos-zenés, fergeteges mulatságok, bulik helyett sokan választják az elcsendesülést, az Istenhez fordulást és a hálaadást.

hagyományoknak megfelelően január elsején, vasárnap fél egy órakor az EMKE Maros megyei szervezete ünnepséget tart a Petőfi-szobornál, a költő születésére és szellemiségére emlékezve.