Orbán Viktor kormánya óriási lyukat ütött a költségvetésben, elriasztotta a külföldi befektetőket, de azt is elérte, hogy a magyar kkv-k se juthassanak hitelhez. A magyar gazdaság 2011-ben, évértékelő. (Fotó: Soós Lajos/MTI)

2011 meghatározó év volt a magyar gazdaság szempontjából: eldőlt ugyanis, hogy a kormány nem kivezeti a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok által ásott gödörből az országot, hanem éppen ellenkezőleg, évekre lehetetlenné teszi a kilábalást.

Nehéz örökséggel rossz irányba

Senki sem vitatja, hogy Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc országlása borzasztó következményekkel járt a magyar gazdaság számára. Nekik köszönhetően gyakorlatilag kimaradtunk a 2002-2008 közötti nagy világgazdasági felfutásból, hogy aztán az elsők között váljunk áldozatává a kezdődő világválságnak. Ám Gyurcsány Ferenc 2009 márciusa óta nem miniszterelnök, és azt még az Orbán-kormány se nagyon állította, hogy Bajnai Gordonék gazdaságpolitikája káros lett volna.

Most, 2011 végén, ha a gazdaság abszolút helyzetét nem is csak a mostani kormánynak a tevékenysége határozza meg, de a változásának irányát már döntő többségében igen. Hogy ezt a kijelentést egy konkrét példával illusztráljuk: az államadósság magas szintjéért elsősorban nem a második Orbán-kormány a felelős, de azért igen, hogy az nem csökkent az elmúlt évben.

A Véleményvezér szerint az Orbán-kormány gazdaságpolitikája nem előmozdítja, hanem megakadályozza a magyar gazdaság talpra állását, és ebben a 2011-ben végrehajtott intézkedések közül három különösen sokat ártott.

 

A három igazi csapás

Elsőnek itt az egykulcsos adó, mellyel nem is a koncepcionális problémák a legnagyobbak, hanem az, hogy a bevezetésével keletkező állami bevételkiesést nem kísérte hasonló kiadásvisszafogás. Ennek eredményeképpen a kormány egyetlen intézkedése sokszáz milliárd forintnyi lyukat ütött a költségvetésen, amit 2011-ben még be lehetett foltozni a magánnyugdíjpénztárakból ellopott pénzzel, de jövőre és 2013-ban már nem lehet. Az egykulcsos adó kétharmados törvénybe betonozásával pedig a kormány gyakorlatilag állandósítja a költségvetésnek ezt a strukturális problémáját. Arról már nem is szólva, hogy az intézkedés a valóságban szinte semmilyen mértékben nem váltotta be a hozzá fűzött növekedési várakozásokat (vagyis inkább álmodozásokat): semmi nyoma nincs annak, hogy a munkakereslet egy fikarcnyit is javult volna az egykulcsos adónak köszönhetően.

A második rendkívül káros intézkedéscsoport a közszolgáltató cégekkel kapcsolatos. A kormány teljesen átgondolatlan és voluntarista rezsibefagyasztási, energiaár-szabályozási és ármegállapítási gyakorlata lenullázza annak az esélyét, hogy ezekben a nemzetgazdasági szempontból igen fontos iparágakban jelentős beruházások történjenek az elkövetkező években. Ezek a lépések nem azért rövidlátóak elsősorban, mert rengeteg külföldi nagyvállalat, és ezen keresztül kormány ellenérzését váltották ki (bár e tény hatásait a közeljövőben érezni fogjuk), hanem azért, mert a magyar gazdaság egyébként is siralmas növekedési teljesítményét eredményező tényezők közül a beruházások elmaradása jelenti a legnagyobb problémát. Ráadásul ezen intézkedések közvetett módon is negatív hatást fejtenek ki, amennyiben segítenek a más szektorokban befektetni kívánó külföldieket is elbizonytalanítani.

A harmadik óriási ballépés a végtörlesztés. A kormány helyenként olyan benyomást tesz, mintha egész egyszerűen nem értené, hogyan működik a magyar gazdaság. Ha ugyanis a külföldi befektetéseket szisztematikusan elriasztják, akkor csak a hazai beruházásokra számíthatnak a GDP emelése és az új munkahelyek teremtése kapcsán. Jelentős hazai beruházás azonban nem lehetséges a hazai bankrendszer aktív hitelezési tevékenysége nélkül. A kormány azonban valamilyen teljesen érthetetlen logikából kifolyólag az ősz folyamán úgy döntött, hogy teljesen elveszi a bankok kedvét és lehetőségét a magyar kkv-k hitelezésétől. A végtörlesztésnek ugyanis közvetlen és azonnali eredménye a bankok tőkeszintjének, és ezen keresztül hitelezési képességének meredek zuhanása.

Vissza 2008-ba

A fenti három intézkedés együttes hatásaként a magyar gazdaság rettentően legyengített állapotban várja a 2012-es évet. Növekedésre esélyünk sincs, sőt, a recesszió gyakorlatilag biztosra vehető. A GDP csökkenése esetén pedig természetesen automatikusan romlik mind az államadósság GDP-arányos szintje, mind fenntarthatósága (utóbbi még meredekebben). Ezzel egyidőben a forint már hónapok óta hihetetlenül gyenge, ami már önmagában is folyamatosan nehezíti a devizában felvett államadósság visszafizetését. És akkor még nem is beszéltünk a költségvetésről, amelynek a célszámai csak akkor lesznek tarthatóak, ha a kormány minden elődjénel nagyobb hatékonysággal lesz képes végrehajtani a kitűzött megszorító intézkedéseket.

Ebben a helyzetben pedig elég egyetlen közepes fuvallat, hogy a rendszer megroggyanjon. Ilyen horderejű eseményből pedig kapásból vagy tízet fel lehetne sorolni – sajnos sokkal valószínűbb, hogy valamelyik bekövetkezik a következő 12 hónapban, mint hogy egyik sem. Az EU és az IMF védőhálója nélkül lavírozni pedig kifejezetten őrült és bűnös hazárdjáték lenne az ország jövőjével.

A Véleményvezér úgy látja, 2011-re a magyar gazdaság visszakerült oda, ahol 2008-ban volt: a szakadék szélére.